Boldog Romzsa Tódorra emlékezve
Október 31-én emlékezik meg az Egyház a Nagybocskón született, vértanúhalált halt Boldog Romzsa Tódorról.
Romzsa Tódor a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye boldoga, de nem véletlenül érzik közel magukhoz a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye hívei is, hiszen ez utóbbi területén, Nagybocskón született. Élete, áldozata mindannyiunk számára példa lehet, tiszteletre méltó. Ezt mondta ki az Egyház is, amikor 2001. június 27-én, Lembergben II. János Pál pápa boldoggá avatta. Emléknapja október 31-ére esik, a közeli időpont apropóján tekintsük át életútját.
1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón (Máramaros vármegyében), annak is a Tisza bal partján levő részén, amely 1919-től Romániához került, de ekkor, 1915-től Romzsáék már a jobb parti részen laktak. Apja vasúti pályaőr volt, nagyapja, dédapja és több felmenője görög katolikus pap volt. A négyosztályos elemi iskola után a Huszti Állami Reálgimnáziumban tanult, majd Gebé Péter munkácsi görög katolikus püspök segítségével Rómába mehetett teológiát tanulni. 1930-1934 között a római Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke, majd 1937-ig a Collegium Russicum diákja volt. Egyetemi tanulmányait a római Gregoriana Egyetemen végezte, 1936-tól felszentelt pap, a Russzikum Nagy Szent Antal templomában szentelte pappá az orosz Alekszandr Jevreinov. 1937 júniusában hazatér, 39-ig máramarosi vidéki falvakban szolgál, 1939-től, miután Kárpátalja ismét magyar fennhatóság alá kerül, az ungvári szeminárium lelki vezetője (spirituálisa) és filozófiatanára. 1943-ban XII. Piusz pápa pápai káplánná nevezte ki. 1944. szeptember 24-én az ungvári székesegyházban Dudás Miklós hajdúdorogi görög katolikus püspök, aki egyben akkor a Munkácsi egyházmegye apostoli adminisztrátora is volt, segédpüspökévé szentelte appiai c. püspöki címmel. A társszentelők névsorában Madarász István kassai római katolikus püspök mellett megtaláljuk a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye boldogát, Scheffler János vértanú püpököt is. Akkor még nem tudhatták, hogy milyen áldozatot vár tőlük a Mindenható. A szovjet hadsereg bevonulása után gyakorlatilag már ő állt az egyházmegye élén. Munkássága az etnikumok közti ellentétek kibékíthetőségének szép példája - magyar volt, de természetesnek tartotta, hogy mindegyik papjával, híveivel azok nyelvén beszéljen. A szovjet vallás- és egyházüldözés idején püspökként Romzsa fontos alakjává vált az ezzel szembeni békés ellenállásnak: határozottan elutasította a Rómával való egység megtagadását és a Pravoszláv Egyházba való áttérést, kitartásra és egységre szólítva papjait és híveit.
Ellenálló tevékenysége miatt 1947-ben Hruscsov, az akkori Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára kérésére Sztálin engedélyezte titkos likvidálását, hírhedt "likvidátorát", Pavel Szudoplatov KGB tábornokot bízva meg az akció felügyeletével. Hruscsov, Szergej Szavcsenko ukrán államvédelmi minisztert bízta meg ezzel, aki a kivitelezést ismeretlen kárpátaljai rendőrparancsnokokon keresztül munkácsi rendőrök egy kis csoportjára bízta.
A lókai filiális templom felszenteléséről kísérőivel együtt hazafelé tartó püspök lovaskocsiját a szomszéd falu, Iványi közelében Studebaker katonai teherautójukkal legázolták, a sebesülteket vasdorongokkal megverték. A főpap nem halt meg, súlyosan megsérült, de az akció nem lett befejezve, mert éppen akkor haladt el ott egy postai teherautó, és a bérgyilkosok a mozgásképtelenné vélt teherautót otthagyva másik autójukkal, egy kis Willys terepjáróval elhagyták a helyszínt. A sebesülteket beszállították a munkácsi kórházba. Itt, bár a fősebész, a híres Alekszandr Fegyinyec sikeresen megműtötte, a KGB-vel együttműködő főorvos Romzsáék beszállítása napján kórházi takarítónőként alkalmazott egy ügynököt. Az ügynök a főorvossal végzett éjszakai orvosi ellenőrzés alatt egy kuráre-injekcióval megmérgezte Romzsát. Romzsa Tódor halála a 1947. november 1-jére virradó éjszakán állt be.
A merénylet célja a hívők megfélemlítése volt, a papok megtörése volt. De ez mégsem következett be.
A püspök 1947. november 4-i temetése gyásznap volt Kárpátalja görög katolikusai számára. Az ungvári görög katolikus katedrális kriptájában temették el, de 1949-ben, amikor a szovjet hatóság átadta a templomot a Pravoszláv Egyháznak, elterjedt a hír, hogy testét elszállították. 1998. június 3-án Puskás László – Romzsa életrajzírója – találta meg az ereklyéket az 1990-től már ismét görög katolikus székesegyház szétrombolt kriptájában. Az ereklyék 2003. június 26-28-án ünnepélyesen lettek átszállítva Ungvárra, a székesegyház Szent Kereszt mellékoltárában lettek elhelyezve. Boldoggá avatását posztulátorként, P. Szőke János magyarországi szalézi szerzetes, promotor iustitiae-ként intézte.
